Az oltásokról, vagyis ez van, amikor az ostobaság nem szelekciós tényező.

Nyakunkon az influenzaszezon, ilyenkor sorra kapom a kérdéseket, hogy oltsunk, vagy ne oltsunk. Orvosként szinte minden, "oltsunk-e..." kezdetű kérdésre igen a válasz.

Emberként azért kicsit árnyaltabb a kép. A védettségnek ugyanis ára van, de nem mindenki ugyanannyit "fizet", az ár ugyanis nemcsak forintban értendő. Hogy miért nincs 100%-os átoltottság? Az oltás maga pénzbe kerül. A beadás vagy fáj, vagy nem. Macerás, intézni kell, nem jön magától. El kell menni az orvoshoz, felíratni, pénzért kiváltani, visszamenni beadatni, ami fáj(hat). Nem nagyon, de gondolkodjunk annak az eszével, akit már a tű látványára is lever a víz. Nekem személy szerint semmi bajom a tűvel, csak ne a hegyesebbik oldalán legyek. Ezek nem drámai tényezők, de a motivációkat igen jelentősen befolyásolják.
Léteznek még orvosi jellegű szövődmények is, amik gyakorlatilag elhanyagolhatóak, pontosabban fogalmazva a valószínűségük és a súlyosságuk nagyságrendekkel elmarad a megelőzendő betegségek okozta károktól. Az autizmussal való összefüggés felvetése inkább kriminológiai kérdés, ha én pl "C" vitamint árulok, akkor -a forgalom növelése érdekében- mekkora vehemenciával beszélhetem le az embereket az oltásról? Azt se felejtsük el, hogy sokkal menőbb kvázi individualista bio/alternatív allűrrel azt mondani, hogy "engem senki ne mérgezzen ezekkel a higanyos szarokkal" mint azt, hogy iszonyúan félek a tűtől, utálok elmenni az orvosomhoz, és különben is van jobb helye a 3000 Ft-nak.

Fontos arról beszélni, hogy mi van a benefit oldalon, azaz mi ellen szeretnénk oltani. Az influenza egy cseppfertőzéssel terjedő, magas lázzal járó fertőző megbetegedés. Nem a "kicsit kapar, mintha hőemelkedésem lenne, talán megfáztam" kategória, hanem rendes, 7 napos "2 kezes padlófogás, azt hittem összevertek" állapot. A maga 1 ezrelékes halandóságával - (ez Balatonalmádi esetében 10 halott!) - az emberre nem túl veszélyes, az emberiségre viszont igen! Van egy fránya tulajdonsága, a változékonyság, ezért kell rendszeresen oltani. Évről évre változik, de időnként nagyobbat ugrik, és akkor gond van, gondoljunk pl. a spanyolnátha-járványra. A tudósok az egyik legnagyobb veszélyt az influenzában látják, ha nem is a mostani verzióban. A madárinfluenza pl. magas halálozással jár, de nem könnyű elkapni. A Távol-Keleten volt inkább jellemző, és az elkapásához gyakorlatilag együtt kellett lakni a tyúkokkal. Aggályos, ha egyszer egy embert egyszerre fertőz meg a kétféle törzs, és rekombinációval létrejön egy új, a madárinfluenza halálozásával járó, de a mostani fertőzőképességével haladó törzs. A következmények beláthatatlanok, csak abban lehet bízni, hogy az oltóanyag-gyártás (és beadás!) gyorsabb lesz a járvány terjedésénél. Én ennek a főpróbájának tekintettem a sertésinfluenza (H1N1) járványt, ahol azért rendesen leszerepeltünk, bár mi 1200 oltást beadtunk. Külön probléma, hogy sok volt a fiatal halott! Megvolt időben a törzs, és az Ominveszt által az oltóanyag is. Azt a helyzeti előnyünket, hogy időben volt megfelelő mennyiségű oltóanyag illetve gyártási kapacitás, feláldozták a politika oltárán, a szakma sem foglalt állást egyértelműen. Kommunikációs csőd. Végülis viszonylag szerencsésen lezajlott a járvány, de nem tudom, hogy a tanulságokat levonta-e valaki. Mert nem az a kérdés, hogy lesz-e világméretű, kataklizmaszerű járvány, hanem az, hogy mikor!

És azért ne feledkezzünk meg a többi megbetegedésről sem. Az ember(iség) immunrendszere nem arra van optimalizálva, hogy tízmilliós nagyvárosokban éljünk, és órák alatt el lehessen jutni a Föld túlsó oldalára. Nem merek belegondolni abba a forgatókönyvbe, amikor egy turistacsoportot -akik hamarosan pl. egy tízmilliós nagyvárosba mennek haza - fertőzne meg pl. az ebola!

De ne menjünk túlságosan messze, megvan nekünk a saját nyavalyánk, és talán elméleti a kérdés, hogy a kórokozókkal, vagy az emberi butasággal van-e a nagyobb baj.

Ha objektíven nézzük, akkor a védőoltások alkalmazását az orvoslás egyik, ha nem a legnagyobb sikertörténetének tekinthetjük.
Ma már senki nem tudja, milyen volt az, amikor a gyerekek milliói haltak bele fertőző megbetegedésekbe! A védőoltásoknak köszönhetően ezek a betegségek igen jelentősen visszaszorultak, gyakorlatilag nem lehet velük találkozni. Mivel senki nem találkozik velük, és nem tudják az emberek, hogy milyen pl. valakinek az összes gyerekét eltemetni, könnyen szárnyrakapnak az oltás-ellenes mozgalmak, nem is sejtve, hogy ezzel micsoda kárt okoznak.

Van az úgynevezett nyáj-immunitás, ami azt jelenti, hogy bizonyos átoltottsági szint felett a járvány megáll, helyesebben el sem indul. Az egy dolog, ha valaki magát nem oltatja be, de a ha a gyerekét nem, az már bűn. Viszont ennek kockázata a nyájimmunitás miatt nem azonnal jelentkezik, így van idő a butaság mögé még ideológiát is gyártani, tovább rontva a helyzetet. A Facebook pl. nagyon jó csatornája annak, hogy az ellenőrizetlen, hamis információk széles körben terjedjenek, holott maguk a számok és összefüggések viszonylag könnyen objektivizálhatók, vonatkozik ez a hatásosságra, és a szövődményekre egyaránt. De sajnos az ebben a tárgyban leginkább hangadók nem számolnak a tényekkel. Ez pont olyan mintha a potyautasok buzdítanák a fizető utasokat, hogy ők se fizessenek, mert eddig is meg lehetett a fizetést úszni következmények nélkül. De ha a potyautasok aránya elér egy kritikus határt, akkor jön az ellenőr, és büntet. Ezért ismételten fel-felüti a fejét olyan járvány, ami ellen rendelkezésre áll az oltóanyag. No comment. Azért a nyáj-immunitás kapcsán megemlítendő olyan pozitív példa is, amikor valaki nem szokta oltatni magát, de azért kéri a beadást, mert pici gyerek van otthon, és nem szeretné, ha ő vinné haza a kórt.


Azt sem szabad elfelejteni, hogy a világ járványügyileg szerencsésebb felén élünk, ezért, ha valaki messzi vidékre utazik, érdemes időben elkezdeni a vakcinációt. Az oltások köre igen erősen függ a célállomástól, így tájékozódni kell, és fontos, hogy a védettség kialakulásához is idő kell, illetve számolni kell azzal, hogy némely betegség ellen több oltásból álló sorozatot kell adni. Javaslom felkeresni a megyei oltóközpontot, (+3688424866) ahol azon kívül hogy tanácsot adnak a célállomás járványügyi sajátosságairól, némelyik oltóanyag patikai hiány esetén náluk beszerezhető.

Kisebb, de nem elhanyagolható szelete a vakcinációnak a munkakörhöz kötött oltások köre. Itt a munkáltatóval egyeztetve határozzuk meg, hogy mik azok a betegségek, amik reális veszélyt jelentenek, tehát foglalkoznunk kell velük. Itt azért a munkáltatói kötelezettségek mellet a józan észnek is van egy kis mozgástere, és ebben a felelősen gondolkodó munkáltatók azért partnerek szoktak lenni. Ha valakit a munkája miatt oltanánk pl "B" hepatitis ellen, akkor inkább a kombinált oltóanyagot választjuk, és így a horvátországi tenger gyümölcseinek sem lesz egy hepatitis "A" fertőzés a vége. Egy különleges oltás van, a hastífusz ellen, amit a megrögzött szokások illetve jogszabályi kötelezettség miatt oltunk, holott egy "sima," szennyvízzel dolgozó munkavállalónál nem realitás a fertőzésveszély, ugyanis nincs nálunk tífuszos, így nincs olyan ember, aki az anyagot "beletegye" a csatornahálózatba.

Konklúzióként megállapíthatjuk, hogy kérdés esetén inkább többféle oltást adjunk, mint kevesebbet, ez az állítás az egészséges emberek aktív immunizálására igaz. Vannak olyan betegségek, amikor az olthatóság eldöntése orvosi kérdés. Aktív immunizálásnak azt nevezzük, amikor a szervezet maga "gyártja" az "ellenszert", mi az oltással csak megmutatjuk neki, hogy hogyan néz ki az ellenség, mi ellen kell védekezni. Minél többféle "ellenséget" ismer meg a szervezetünk, annál védettebb, de a védettség kialakulásához idő kell.

Van az oltásoknak egy másik válfaja, a passzív immunizálás, ebben az esetben már a kész ellenanyagot adjuk be, ilyenkor a védettség azonnal kialakul. Mivel idegen fehérjét kell beadni, a szövődmények sokkal gyakoribbak és súlyosabbak, mint az aktív immunizálásnál, ezért csak olyan esetben alkalmazzák, amikor tényleg indokolt, (a veszettség pl 100% ban halálos!) az oltási indikáció felállítása SZIGORÚAN orvosi kérdés.

Végezetül, abban a kérdésben, hogy oltsunk-e vagy ne, maradva a potyautas hasonlatnál, bizonyos betegségekben mindenki maga dönti el, hogy vesz-e jegyet, vagy potyutas lesz. Ha jegyet vesz, akkor igen nagy valószínúséggel utazhat, ha potyázik, akkor vagy mehet, vagy nem. A döntésben szempont, hogy mennyire fontos "utazni" mi történik az út szélén maradottakkal, mekkora a valós veszély. De ne felejtsük, hogy a "Casablanca" című filmben nem az volt a kérdés, hogy ingyen utazhatnak-e, hanem azért küzdöttek a szereplők, hogy egyáltalán jegyet VEHESSENEK!

Dr. Baglyas Péter