Olvasóink írták:

Jó lenne, ha jobb lenne!

Egy kedves olvasónktól kaptuk az alábbi írást, melyet nagy örömmel osztunk meg oldalunkon az egyesületünket követők számára. Már hogyne osztanánk, hiszen a cikk alapgondolata, amit mi is vallunk, amire bíztatjuk a város lakóit: fogjunk össze, álljunk ki magunkért, hiszen a közösségnek hatalmas ereje van.

Jó lenne, ha jobb lenne, halljuk ezt utcán, beszélünk róla a családban, a barátainkkal, és mondjuk néha önmagunknak is.

De mitől lenne, mitől legyen jobb? Mitől várjuk az életünk javulását? És legfőképp: MIT TESZÜNK ÉRTE? Mit tesz az egyén, mit tesz a kisebb és nagyobb közösség? Vajon nyugodtak lehetünk-e afelől, hogy rajtunk semmi nem múlik, mi tényleg mindent megpróbáltunk, hogy jobb legyen? Vajon tényleg igaz, hogy akár az egyén, akár egy apróbb közösség, hiába szeretne, úgysem érhet el semmit? Elfogadjuk azt, hogy úgysem sikerülhet, kár is érte fáradozni? Mert sokszor tapasztalni ezt a mentalitást, ezt a típusú hozzáállást. Pedig korántsem igaz, hogy nem sikerülhet eredményt elérni! Az való, hogy az egyén, vagy egy mikroközösség nagy valószínűséggel csak kisebb hatékonysággal érhet el eredményt, de gondoljuk végig: ha a sok-sok egyén, ha a sok kis közösség ÖSSZEFOGVA, A VALÓS TETTEK mezejére lép, úgy bizony hatalmas erő kovácsolódik, mely már hathatósan képes jobbá tenni a SAJÁT ÉS A KÖZ körülményeit, elérve a célok egészét, vagy legalább is nagy részét.

De mit tehet valójában az egyén? Először is tájékozódik, azaz INFORMÁCIÓT GYŰJT, RENDSZEREZ, és ÉRTELMEZ. GONDOLKODIK. Ennek alapján OBJEKTÍV, A VALÓSÁGON ALAPULÓ VÉLEMÉNYT ALKOT. Ezt követően KOMMUNIKÁL. Beszél, hallatja a hangját. Véleményt cserél, adott esetben érveket ütköztet. És ha lehetőséget lát rá, akkor a hasonló gondokkal, hasonló célokért küzdőkkel KÖZÖSSÉGET ALKOT, abban ténykedve tovább, a közösség, s egyben a saját céljaiért. Lényegében így válik valaki AKTÍV, TUDATOS ÁLLAMPOLGÁRRÁ.

És mielőtt legyintene az olvasó, hogy micsoda közhelyek, meg, hogy ebben az országban ez úgysem működik, legyen mindenkinek a szeme előtt egy hazánkban nemrég bekövetkezett olyan esemény, melyen sokan meglepődtek, mi több, a többség lehetetlenek tartotta a sikerességét: az Audi győri gyáregységének a szakszervezete által tartott munkabeszüntetés a 2019 évi bérek és juttatások megfelelő mértékűvé emelése érdekében.

Nézzük meg kicsit közelebbről is ezt az eseményt: egy magyar viszonylatban viszonylag megfelelően megbecsült munkavállalói kollektíva érte el lényegében teljes mértékben a céljait. És hogy mi kellett ehhez az eredményhez? Elsőként a felismerés, a tudás. Annak ismerete, hogy az Audi környező - gazdaságilag a miénkkel egy kalap alá vett - országokban lévő gyáraiban a Győrben dolgozókéval gyakorlatilag azonos munkát végző alkalmazottak munkakörülményei és feltételei, továbbá az anyagi megbecsültségük mennyivel jobb. A Csehországi gyárban 25%-al, a Szlovákiaiban 28%-al, a Lengyelországiban pedig 39!%-al magasabb bérért dolgoztak, ráadásul a napi norma-elvárásuk is valamelyest szolidabb volt.

Másodikként a kommunikáció
, az egymással és a külföldi gyárakban dolgozókkal történő eszmecsere, melynek révén pillanatok alatt kiderült, hogy az egyéni dolgozók problémája KÖZÖS.

Ezen felismerésen alapulhatott a harmadik lényeges pont: a KÖZÖSSÉGALKOTÁS, azaz a szakszervezetbe tömörülés.

A negyedik, egyben utolsó sarkalatos momentum pedig az ELKÖTELEZŐDÉS a közös célokért, a HIT A KÖZÖSSÉG EREJÉBEN, és az ezekre alapozott, megrendíthetetlen, végletekig történő kitartás. Nyilván ez nem kevés szervezést, és valamely mértékű kockázatvállalást is jelentett, de - ismét egy közhely - kitartás, és némi kockázat nélkül nincs siker.

Nem mellékes az sem, hogy ez az összefogás egy közel 14 000-es fős létszámú kollektívában valósult meg. (A https://www.ceginformacio.hu szerint az Audi győri gyáregységének legutolsó publikált munkavállalói létszáma: 13 888 fő. Ez közel másfélszerese Almádi lakosságának.)

Egyébiránt az egész folyamatot, annak lépéseit akár egy kifejezéssel is összefoglalhatjuk: (ÖN)TUDATOSSÁG. És, mint láthatjuk, siker kísérte ezt a tudatos magatartásformát, méghozzá itt, Magyarországon.
Hogy miért tekintjük az Audi dolgozók sikerét ekkora hírnek? Azért, mert a mai hazai közhangulatban ez tényleg kuriózum: az emberi fásultság, a közöny, a kishitűség, a társadalmi megosztottság, a kritikus, de felelős gondolkodásmód részleges (néha totális) hiányának a szüleménye az, hogy egy ilyen mérvű összefogás, az érdekérvényesítés képessége, és az általuk elérhető eredmény, ekkora meglepetést okoz a mai magyar társadalom polgárainak. Pedig egy jól működő, MODERN, VALÓDI DEMOKRÁCIÁBAN ez teljesen normális, mondhatni hétköznapi történet lenne.

Az Audi sztrájk részletei felől mélyebben érdeklődők számos forrás közül tájékozódhatnak. Közülük én a Bekiáltás blog "A pártok bírálata is az Audi sztrájk" (https://bekialtas.blog.hu/2019/01/31/a_partok_biralata_is_az_audi-sztrajk), és a G7 gazdasági blog "Megalázó, hogy fél órán át ott áll mögöttem" - mi vezetett az Audi-sztrájkhoz? című bejegyzését (https://g7.hu/vallalat/20190130/megalazo-hogy-fel-oran-at-ott-all-mogottem-mi-vezetett-az-audi-sztrajkhoz/) választottam, és ezeket az írásokat jó szívvel ajánlom az olvasónak is.

Álljon hát mindannyiunk előtt mintaként, példaként az Audi győri gyáregységének munkavállalói kollektívájának a tette, története! Szóval, jó lenne, ha jobb lenne, de ne feledjük: cselekednünk is kell érte! ÍGY HÁT TETTRE, TUDATOSSÁGRA FEL!

Balatonalmádi, 2019.02.17.

Németh Ottó

Egyesületünk a jövőben is nagyon szívesen fogad olvasói leveleket, cikkeket. Örömmel teszünk közzé minden olyan írást, ami illeszkedik megfogalmazott céljainkhoz, tartalmában érdeklődésre tarthat számot, előrevivő szándékú és stílusú.

Balatonalmádi, 2019.02.25.

Városunkért Közösen Egyesület