Mi lesz veled focipálya? 4. rész


Egy fejezet lezárul

Megtörtént. Csütörtök délután nagy érdeklődéstől kísérve lezajlott a lakossági fórum az új és a régi focipálya ügyében. Aki arra számított, hogy szikrázni fog a levegő, és hatalmas indulatok törnek majd felszínre, az bizonyára nagyot csalódott. Az esemény ugyanis végig nyugodt hangnemben zajlott. Olyannyira, hogy a sajtó jelen lévő képviselői kissé lógó orral távoztak, hiszen csak egy viszonylag "unalmas" beszámolót tudnak összehozni a történtek alapján.

Először Ács Attila ismertette az új focipálya terveit, majd Polgármester úr vette át a szót, elmondva, milyen fontos a város életében a régi pálya sorsa.

Örömteli meglepetés volt számunkra, hogy megköszönte egyesületünk munkáját, valamint hasznosnak és érdekesnek nevezte a kérdőíves felméréssel összegyűjtött ötleteket.

Polgármester úr ezt követő felhívására, hogy ott a helyszínen jelen lévő közönség is mondja el az ötleteit, finoman szólva sem volt nagy tolongás. Valószínűleg, aki eljött, az inkább szeretett volna információt kapni, mint javaslatokat tenni. Aki kitöltötte a kérdőívet korábban, az már elmondta a véleményét, a többieket pedig talán felkészületlenül érte a lehetőség.
Végül megindultak a kérdések, amikre választ is kaptunk. Ezeket most nem részletezném, úgy gondolom, nem az én tisztem. Meg is jelentek már cikkek és magánvélemények, valamint előkészületben van a Balaton Televízió összefoglalója is arról, hogy konkrétan mik hangzottak el.

A továbbiakban a saját benyomásaimat, illetve személyes gondolataimat osztanám meg, elsősorban arról, hogy mi következhet az elhangzottakból, mire számítsunk.

Három dolgot szerettünk volna hallani ahhoz, hogy teljesen megnyugtatónak érezzük a focipálya sorsát. Először is, hogy nincs még elígérve, másodszor, hogy nem hoz ez a testület a következő kezét megkötő intézkedést, a harmadik pedig, hogy figyelembe fogják venni a lakosság véleményét.

Az első, talán legfontosabb és a legtöbb találgatásra okot adó kérdésre ismét kimondatott a megnyugtató válasz: nincs elígérve, nincs eldöntve a sorsa, nincs befektető, nem tartozunk ellentételezéssel az új focipályára adott pénzért. Ennek azt hiszem, mindannyian örülünk és megkönnyebbültünk.

A másik két kérdésre nem hangzott el olyan konkrét válasz, amilyet hallani szerettünk volna. Igaz, az ellenkezője sem. Bármi lehet, még az is megtörténhet, hogy így lesz, de semmi nem garantálja. Több zavaró tényező is van az ügyben.


Hogy ne beszéljek rébuszokban:

Polgármester úr többször is kijelentette, hogy a város nem eladni szeretné a területet, hanem hasznosítani. Az is világossá vált, hogy a focipálya nem közvetlenül vízparti terület, a "négyméteres" partszakasz elválasztja a Balatontól. Mi ebben eddig egy területként gondolkodtunk, úgyhogy ez új információ, ami azért is érdekes, mert a legfrissebb, a veol.hu-nak adott interjújában a következő hangzott el: "A polgármester elmondta, egy fenntartható fejlesztést, például idegenforgalmi beruházást el tudnának képzelni a területen, ez azonban nem önkormányzati feladat, tehát vállalkozói tőkebevonásra lehet szükség. Kiemelte, a vízpartot nem szeretné senki elvenni a lakosoktól, tehát bármilyen fejlesztés lesz, a négyméteres partszakaszként ismert terület nyitott marad, sőt, akár a fejlesztés révén befolyt plusz­bevételből sétánnyá alakítanák."

Mi is van ide írva? A közvetlenül vízparti, a köznyelvben "négyméteres" -ként emlegetett partszakasz a lakosságé marad, ott sétálhat majd a sétányon. Ez jó. Ezen túlmenően megfelel a Balaton törvényben, a part kötelező megközelíthetőségéről előírtaknak *


A mögötte lévő, hatalmas területen pedig olyan beruházás lesz, ami vállalkozói tőke bevonását teszi szükségessé. 2017-ben már készült egy tanulmányterv, ami 150 szobás szállodát, 100 apartmant, 280 hajó számára kikötőt és klubházat, valamint felszíni parkolókat képzelt a telekre, játszótéttel és sétánnyal a part mentén. Megtudtuk, hogy ez a terv már nem érvényes. 

Kép:  "Négyméteres" partszakaszt, és a focipályát ábrázoló térkép - Forrás: Balatonalmádi város honlapja - Rendezési terv".

Józan ésszel beláthatjuk, hogy az önkormányzat a normál költségvetéséből évek alatt se lenne képes ezt a területet olyan színvonalon fejleszteni, ahogy a városlakók azt látni szeretnék. Vagy csak más feladatai rovására, ami szintén nem megoldás. Pályázati pénz mellé is kell önrész. Azzal tehát egyetérthetünk, hogy tőkebevonás nélkül ez nem fog menni. Aki pedig a pénzét adja, az nyilván arra akarja adni, ami az ő elképzelése. Vajon milyen lesz az önkormányzat érdekérvényesítő képessége a ma még ismeretlen befektetővel szemben? Hogyan tudja majd a magánberuházónál elérni, hogy a városlakók által igényelt funkciókat is valósítson meg a területen, ne csak azokat, amik közvetlen hasznot hoznak számára? Mindezt úgy, hogy a telek az önkormányzat tulajdonában marad, nem adják el, hanem csak "hasznosítják".

A törvény 2014-ben úgy változott, hogy önkormányzati területre nem építhet más, csak az önkormányzat, vagy az állam. Tehát bezárult az a lehetőség, ami korábban elég gyakori volt, hogy 99 évre bérbe adott területre magánberuházó épít valamit. Ezt a patthelyzetet Polgármester úr konzorcium létrehozásával oldaná fel. Technikailag lehet ez a jó megoldás, de nem válaszol arra a számunkra legfontosabb kérdésre, hogy a városlakók és a magánberuházó érdekeinek majdani összeütköztetésénél milyen megegyezés tud születni? Egy jó kompromisszum, vagy egy rossz diktátum fog majd győzni? Ezt ma élő ember meg nem mondja....

A másik meglehetősen zavaró tényező, hogy a decemberben elfogadott új Balaton törvény** kiveszi az önkormányzatok kezéből a korlátlan és szabad rendelkezést a vízparti telkekkel kapcsolatosan. Arra a kérdésemre, hogy ez Almádit konkrétan hogyan érintheti, Polgármester úr elmondta, hogy tárgyalniuk kell a Miniszterelnökség területrendezésért felelős szervével . ***

Ezeket a tárgyalásokat ők folytatják is egy ideje. A kérdés ismét az, kinek az érdekérvényesítő képessége erősebb? Ez csak egy formális dolog, és az önkormányzat javaslatára a jóváhagyó hatóság/hivatal biztosan rányomja majd a pecsétet? Vagy esetleg nekik is vannak elképzeléseik, és a döntést végül az állam felhatalmazott képviselője hozza? Akkor is, ha az önkormányzat a legmesszebbmenően egyetértve a lakosokkal mást szeretne? A törvény alapján kivehető a kezünkből a döntés. Hogy mi fog történni, arról nekünk - akik nem is látnak bele ezeknek a tárgyalásoknak a hangvételébe - nem sok fogalmunk lehet. Egészen pontosan: semmi. Legfeljebb reménykedhetünk.

Dr. Walter Rózsa képviselőasszony - aki szintén hasznosnak tartotta a felmérésünket, köszönjük neki - elmondta, hogy amikor a képviselő testület dönteni fog ebben a kérdésben, azt fogja szem előtt tartani, hogy mi Almádi érdeke. Ez nagyon dicséretes, sőt, mondhatni, ez az elvárás. Azért választunk képviselőket és bízzuk rájuk a sorsunkat, hogy a város érdekében tevékenykedjenek. Nem is vonom kétségbe ezt a szándékot senki részéről sem.

Itt a fő kérdés az, hogy akik majd abban a helyzetben lesznek - akár a mostani képviselők, akár mások - hogy eldöntsék, mi a város érdeke, jól fogják-e azt megítélni?
Merthogy ez nem egy egyismeretlenes egyenlet. Itt nem csak egy jó válasz lehetséges.
Milyen megközelítésben nézzük az érdeket? Hosszútávra, vagy rövid távra tekintünk? Nyilván a hosszú távú tervezés kell legyen egy város fejlesztésénél a fő cél, de hányszor van úgy az életben, hogy a rövid távú érdekek felül írják a jövőt? Mert, mondjuk túl kell élni a mát, hogy legyen holnap. Kialakulhat egy kényszerhelyzet.
Mi a prioritás? A pénzügyi stabilitás, a minél több bevétel, a lakosság elégedettsége, hogy működjenek a közfunkciók, hogy jöjjön minél több turista, hogy jöjjön létre több munkahely? És még sorolhatnánk.
Melyik csoport érdekei a fontosabbak? A város egyharmadát kitevő nyugdíjasoké, a kisgyerekeseké, akik sürgetik a bölcsődét, az autósoké, akik nem találnak elég parkolót, a hegyen lakóké, akik már alig bírnak a rossz állapotú, kátyús utakon hazajutni, akikhez nem jutott el a csatorna, vagy például a helyi vállalkozóké?
Ezer fontos, megoldandó probléma, ezer csoportérdek, mind jogos, az erőforrások viszont korlátozottak. Ebből az érdekhalmazból hogyan vezethető le konkrétan és egyértelműen, hogy mi a város érdeke?

Nincs más megoldás, mint prioritásokat meghatározni, és ezekre alapozva egy jónak tűnő kombinációt megfogalmazni. Ami lehetőleg az abban a helyzetben kitalálható legjobb. Azt ugye érezzük, hogy ez a legjobb szándék és tudás mellett is meglehetősen szubjektív?

Továbbá semmi kézzelfogható, számonkérhető ígéret nem hangzott el arra nézve, hogy amikor majd a város érdekeit szem előtt tartva döntenek, mennyire fogják figyelembe venni a lakosok most kinyilvánított, vagy később napvilágra kerülő igényeit. Most elolvasták, meghallgatták, megdicsérték, ez jó. Mindenesetre reményt keltő. Hogy figyelembe veszik-e, azt majd később fogjuk megtudni.

Polgármester úr elmondta, hogy a terület sorsának tervezését nem hagyhatjuk akkorra, amikor a focisták átköltöznek az új pályára, hanem már most el kell kezdeni gondolkodni róla. Azt gondolom, ezzel csak egyetérteni lehet.

Azt is mondta, hogy tárgyalnak a miniszterelnökséggel az átsorolásról, illetve nincs a láthatáron konkrét befektető.

Vagyis most nincs napirenden sürgős, fontos döntés ebben a témában. Az is biztosra vehető, hogy bármi épüljön is, az már a következő képviselő testület hatáskörébe fog tartozni. Ez ebben a pillanatban megnyugtató állapot. Kérdés, hogy meddig tart. Ha holnap, egy hónap múlva, vagy akár szeptemberben felbukkan egy befektető, mi fog történni? Leszerződik vele ez a testület, kész helyzet elé állítva az utódját, vagy addig a pontig viszi csak a tárgyalásokat, ami előkészíti a megállapodást, de nem köti meg? Ezt se tudhatjuk, mivel semmilyen konkrét ígéret ezzel kapcsolatosan nem hangzott el.

Összességében a fórum után meg is nyugodhatunk, meg nem is. Nagyon jó fejlemény, hogy Polgármester úr kiállt tájékoztatni a lakosságot, és nyitott volt az emberek ötleteire. Megnyugtató, hogy még nincs lejátszva ez a meccs, nincs elígérve a terület, még bármi megtörténhet.
Viszont pont ez a "bármi megtörténhet" kelthet az emberben rossz érzést.
Különösen annak fényében, hogy megtudtuk, nem csak mi - lakosok és az önkormányzat - vagyunk ennek a történetnek a szereplői, akik akár egy nevezőre is tudnánk kerülni. Rajtunk kívül itt van még az állam és egy/több, egyelőre ismeretlen befektető, aki nyilván a saját érdekeit biztosítottnak látva fog csak pénzt adni. Jó lett volna több garanciát kapni arra, hogy a városlakók igényei nagyon hangsúlyosan szerepelni fognak majd a döntésben.

A legeslegfontosabb tanulság a történetben azonban az, hogy bebizonyosodott, a közösség összefogásának ereje van. Egy hónapja még mindenki magában morgolódott, vitatkozgatott, találgatott az interneten, a legkisebb remény nélkül, hogy ezek a morgások, vélemények, beszélgetések bárhová is vezethetnek, bármi is változna általuk. Kiderült, hogy ha célzottan és szervezetten megkérdezik az emberek véleményét, akkor nagyon sokan boldogan elmondják azt, és egészen lelkesen beleteszik az ötleteiket, tudásukat egy "közös kalapba", azt remélve, hogy így valóra is válhat belőlük valami.

Egy hónap alatt közösen elértük, hogy napvilágra kerüljön, mit szeretne az a több száz ember, aki pozitívan reagált a felkérésre. Elértük, hogy a városvezetés kénytelen volt számolni ezzel a közösséggel, kénytelen volt meghallani a szavunkat, kénytelen volt ennek nyomán elkezdeni egy párbeszédet a lakossággal. Ez eddig nem volt szokás ebben a városban. Reméljük, ezentúl szokássá válik. Rajtunk biztosan nem fog múlni.

Ezzel részünkről most lezárjuk a "focipálya ügyet", mivel láthatóan ebben a pillanatban nem lehet többet tenni. A korábbi terveinket rugalmasan a kialakult helyzethez igazítva, majd akkor vesszük újra elő a témát, amikor aktuális lesz. Valószínűleg, valamikor a jövő évben. Addig is folytatjuk veletek - egyesületünket követőkkel - a beszélgetést a többi fontos, közös ügyünkről.

Balatonalmádi, 2019. március 9.

Tóth Nóra
Városunkért Közösen Egyesület

Törvényi hivatkozások:

* (Balaton törvény így rendeli: "(6) A Balaton elérhetősége közérdek, ezért a kialakult állapot és tulajdonviszonyok figyelembevétele mellett is, a Balaton vízparti területei közcélú területfelhasználásának meghatározása során és a településrendezési eszközökben biztosítani kell a part szabad megközelíthetőségét.")

** (2018. évi CXXXIX. törvény Magyarország és egyes kiemelt térségeinek területrendezési tervéről - A Negyedik Részben foglalt, a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének (a továbbiakban: BKÜTrT.) területi hatálya a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet településeire terjed ki.)

*** "(12) Az országos és a kiemelt térségi területrendezési terveket érintő változások, valamint a térségi területfelhasználási engedélyek tervi következményeit a területrendezésért felelős miniszter - amennyiben indokolt - évente rendeletében kihirdeti."(5) A Tftv. 27. § (1) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki: Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg.