Gondolatok megalakulásunk kapcsán

Almádiak! Férfiak és asszonyok! Kicsik és nagyok! Kövérek és soványak! Mi, és ti!

Szólhatnak a harsonák, pereghetnek a dobok! Megszületett, létrejött, megalakult. Hogy mi? MI!

Van néhány ember Almádiban, akik szeretnék egy picit átalakítani a közgondolkodást. Hogy kik vagyunk? Realisták és álmodozók. Sajnálatos módon az utóbbi évtizedek politizálása száműzte a hatalomból az ésszerűséget. Azt a nyers logikát, ami előrébb viszi az életünket. Nézzük meg a sajtót a médiát a Facebookot, a netet, a véleményeket, mindent. Minden dolognak oldalisága van! Jobbos, vagy balos, Fideszes, vagy ellenzéki. Ennek a megközelítésnek köszönhetően az egész politika "indulati" műfajjá vált. A résztvevők ideológiákat gyártanak, míg mások elszenvedik mások ideológiáit. És ebben az a legnagyobb baj, hogy közben eltávolodtunk attól az igénytől, hogy ésszerű döntéseket várjunk el a vezetőinktől. Ők meg persze attól, hogy ésszerű döntéseket hozzanak, bár ez utóbbi egy kicsit magyarázatra szorul. Ésszerűnek tekinthető-e az a döntés, ami a közösség számára káros, de a döntéshozónak anyagi érdeke? Lehet-e ésszerű döntést hozni, úgy, hogy ideológiák mentén születnek döntések, ahelyett, hogy akkurátusan vizslatnánk azt, hogy hoz-e annyi hasznot valakinek, mint amennyi kárt okoz másnak. Mert minden döntésnek vannak haszonélvezői és kárvallottjai. A komoly vezetők legnagyobb felelőssége, hogy megtalálják az egyensúlyt a pro és kontra érvek tengerében. És ha ez sikerül akkor a társadalom elkezd működni. Jól működni. Ez lesz a sorsa, mint ahogy ellenkező esetben a romlás az elkerülhetetlen. Különösen akkor ha a döntéshozók is elfelejtik, hogy mi az elsődleges feladatuk, és kellő önkontroll hiányában tovább rombolják a közéletet.

Veszélyes az elegy, ha ez találkozik az emberek, a választók közönyével, ezért is kell foglalkozni a közösségépítéssel. Hogy az emberek eredményesen meg tudják fogalmazni az igényeiket, és meg legyen bennük az a vágy, hogy az érdekeiknek érvényt szerezzenek, függetlenül attól, hogy harcos politikai életet élnek, vagy minimálisra hangolják a közösségi aktivitásukat. Normális demokráciában is előfordul, hogy politikusok, döntéshozók belenyúlnak a kasszába. Lopnak. Ott, ha valaki lebukik, finoman mondva besározódik, lemond és kiírja magát a politikai életből. Helyesebben a társadalom önvédelme veti ki magából. Így működik a rendszer, ami a kisebb megingások mellett azért stabil. Nálunk vezetőink üzemszerűen a sárban fetrengenek, és csak szórakoztató elem, hogy a játékukban kit milyen sárkupaccal találnak el.

Hogy ebben a környezetben hol van a mi helyünk? És ezért mit szeretnénk csinálni? Legelőször is bemutatkozni, és megfogalmazni, hogy mik az elvárásaink azokkal az emberekkel szemben, akik a várost vezetik vagy vezetni fogják. A fenti gondolatok mentén összejött néhány gondolkodó almádi, akik úgy érzik, hogy itt és most nekik valamit tenniük kell. Akik úgy érzik, hogy helyük, sőt kötelességük van a helyi közélet formálásában. Az érdemi tevékenység túl kell, hogy mutasson azon, hogy néhány ember polemizál a közösség dolgairól. Ennek formát is kell adni, ezért alapítottuk meg az egyesületet. Bár az egyesületet a lelkesedés hozta létre, működtetni a céltudatosság és a profizmus fogja. Mert minden tag másban profi.

És miért? Mert olyan környezetben szeretnének élni, ami jó. Egyszerűen hangzik, de igaz. Ezek az emberek már csináltak VALAMIT az életben, értenek valamihez, és és ezt a tudást nem szeretnék magukban tartani, mert egyszer mindenkiben előjön az az elemi ösztön, hogy a közért is csináljon valami értelmeset.

Tudják, hogy mi az hogy megegyezés, kompromisszum, hogy a költségvetésnek bevételi és kiadási oldala is van, hogy a lehetőségek végesek, és hogy abból kell a legjobbat főzni, amink van. És hogy mit szeretnek főzni? Vannak húsevők és vegánok, jobb vagy baloldaliak, vannak apolitikusok, hívők, vagy ateisták. És van közülük aki sósan, míg mások édesen eszik a túrós csuszát. De tudják, ha étterembe mennek, mit kell számonkérni a szakácson!


Dr. Baglyas Péter