Furcsaságok a szomszédban

" Nincs semmi baj sem még, csak a szomszéd háza ég"

Lapunk létezése óta tervezgettem, hogy pár sorban közzéteszem a szomszédos telken történteket, de valami mindig visszatartott. Néha az újság helyhiánya (amitől meg is könnyebbültem ilyenkor), néha pedig az, hogy vajon mennyire hihetően tudom röviden elmondani, nem rólunk, azaz a családom, szomszédaim kényelméről, hanem sokkal inkább a jelenségről szólok. Igen, maga a jelenség az, ami érdekelt, s végül is, ha már így alakult, akkor miért ne olyan példán mutassam be, melyet így a gépem mögött ülve, éppen csak felnézve most látok.

A hely:

Az Öreghegy legtetején, a Mátyás király út egy eldugott nyúlványából nyílik a 3866/10 Hrsz, kb. 5Ha nagyságú területe. Így persze senkinek nem ismerős, de ha emlékeim nem csalnak, ez volt a honvédség "távoli irányadója", vagy később a "művész tábor", a jelenlegi besorolás szerint pedig "szabadidőközpont". (K-Szk1)

Nem volt célom az építési szabályok átnézése, a tulajdoni lapok ellenőrzése, stb. Ugyanis ez mellékes a cikk szempontjából. A fontos, hogy a terület láthatóan önkormányzati (Balkom) hasz-nálatban, kezelésben van.

A terület délről határos a Pinty utca hétvégi házas üdülőövezetével. Így a mi telkünkkel is, akik nem egyedüli állandó lakók vagyunk a környéken. (egyes ingatlanok határa és e terület között ugyan van állami telek is, de egyben kezelik az egészet)

Még tán 3 éve nyáron próbálkoztak a művésztelepi funkció fenntartásával, de ennek akkor még örömünkre hamar vége lett. Az öröm oka csupán annyi volt, hogy nem festők, hanem szobrászok tanyáztak a szomszédban, akik a kor szellemétől megihletve reggeltől estig flexel (fülvédőben) dolgoztak. Beleértve a teljes hétvégét is.

A hirtelen jött téli csend után kisvártatva néha-néha felzúgott egy földgép, egy-egy billenős teherautó hangja. Aztán néhány hónap múlva beépült a gépek motorhangja, a tolólap csikorgása az agyunkba. Kezdtük megszokni. Nem mellékesen hétvégeken is.

A folyamat immár két éve zajlik és "látványosan eredményes". Ez abban merül ki, hogy helyenként már 5-7 méterrel megemelkedett a talajszínt a feltöltés következtében. Így az egyébként engedélyezhető 4.5 méteres magassággal szép panorámás építmény is kinőhet a tetején. Közben az ide hordott sok teherautónyi zöld hulladéknak tűnő halom szépen lassan, de fokozatosan mászik, terjeszkedik. A teteje szinte fél focipályányira dagadt. Már elnyelte, élve temette maga alá a telek egy részén évek óta növekvő elvadult, gondozatlan erdőt, kezdi eldönteni a honvédségtől mementóként itt maradt antennát.

A teherautók, dózerek pedig csak jönnek és jönnek. Néha hoznak az új hegyecske tetejére jó sok földet is. Ez napokig ott áll, majd amit az északi szél nem hordott el az üdülőövezetbe, azt egy idő után gondosan rátolják az idehordott valamire. Ez a valami, időnként nagy fóliazsákokban van, időnkét van közötte szemét is és ki tudja még mi, de mint a mesebeli kisgömböc, a földgép felfalja, betemeti szemetestül, zsákostul.

Mint a bevezetőben említettem, ez konkrét példa csak az itt lakók, nyaralók problémája, ami persze önmagában megérne tán nem is kevés morgást, akár felháborodást is. Ám ez estben számomra most másodlagos volt. Az igazi, s tán a városunkat is érintő kérdés azonban a jelenség. Van egy önkormányzatunk (vagy Balkom) ahol, valaki (valakik) hoznak egy döntést, kitalálnak valamit és ezt úgy valósítják meg, hogy csak azokat nem kérdezik, akik ennek hatását naponta a saját bőrükön érzik. Lehet az egy komposzt telep, annak esztétikai és illatokban is mérhető hatásával, vagy átgondolatlan fejlesztés, másokra fokozottan hátrányos építési engedély kiadása, stb. Lehet bármi. De semmi baj, hiszen nálunk minden rendben, (most még) csak a szomszédot érinti.

Baán Barnabás